közkincs  

Posted by moo in

szolmizációs kézjelek

 

Posted by moo

a játék is csak ember...

 

Posted by moo in ,

hallgatjuk, nézzük a meséket egy éves korunktól kezdve, ki-ki megtalálja magának a kedvencét, amivel azonosulni tud. vannak hősös mesék, kalandos mesék, erkölcsi-nevelő mesék, tanulságos népmesék és persze vannak a királylányos mesék. ezek népmesei vonala, mint például a Só nagyon is szerethető, de a kislányok között messze nem arat akkora sikert, mint mondjuk a Hamupipőke, a Csipkerózsika vagy éppen a Hófehérke. elgondolkodhatunk picit azon is, milyen szerepmodelleket tanítanak ezek a mesék a lányoknak, ha egyáltalán tanítanak. vajon ekkor rontunk el mindent? mint ahogy érdekes Dina Goldstein fotográfus kérdésfelvetése és munkája is ezen mesehősnőket illetően így, a XXI. században. vajon miként festenének, hogyan viselkednének a könyvek lapjain megelevenedett figurák a mai világban? képein láthatunk gyors kajától elhízott Piroskát, gyermeknevelésben megroggyant Hófehérkét, bárban összeomló Hamupipőkét, Csipkerózsikát idősek otthonában és plasztikai sebész pengéje alatt fekvő szépséget is.


http://www.jpgmag.com/stories/11918
http://www.dinagoldstein.com/

a könyvhét alkalmából  

Posted by moo in

A kis firkások című verseskönyv nem csak gyermekeknek szól, hanem bizony a kamaszoknak és felnőtteknek, anyukáknak és apukáknak, sőt a nagyszülőknek is vidám olvasmány. Michael Ende, a könyv szerzője a bevezetőben azt ígéri, hogy sorainak olvasásakor mindenki fogja majd a hasát nevettében. A világhírű rímmester versikéit Tandori Dezső fordításában élvezheti a vidámságra éhes olvasó. A gyerekszerető költő lénykülönlegességeket is teremtett, pumpokat és hörpöket, sőt talán már filozófiai mélységekbe is beleszaladt, mikor a suttyomokról mesél: „A suttyomok nem erkölcsi lények,/ s nem állatok, ásványok, növények,
/nem szellemiek, nem számtaniak, / a szépérzéknek se számítanak”
 
Firkálmányaiban feltűnnek azonban nősülni vágyó plüsstigrisek és puccos egér divatdámák, de még Zápor Zoárd esőfestő is. Ende mondókát faragott a Bőgőmasinákról, ami az érzelmi zsarolás céljával hüppögő kicsikről szól, de firkászunk a dackorszakot is megverselte, emellett még altatóverseket is gyártott. A tanító célzattal íródott versikéi pedig sok nyelvi bravúrt és rímekbe zárt tanulságokat rejtenek.

minden hibás, tehát semmi sem az?  

Posted by moo in


a hiba fogalma sok mindent magába foglal. a véletleneket, a váratlanul nem úgy alakuló dolgokat is elnevezhetjük valamiféle hibáknak, hiszen azok eltérnek attól, amit vártunk. ha átfogóbban vizsgálódunk a témakörben, találkozhatunk nagy gondolkodók közvetetten ide tartozó elméletével, így például Freud „elszólásaival”, amik a tudatalattiból törnek felszínre. ezen a vonalon a „hiba”, mint a rajtunk kívül álló, mégis minket körülölelő, sorsszerű őskultúra türemkedik fel, ahogyan Jung fogalmazott, az archetípusok formájában. a hibák végtelenül sokszínűek lehetnek, sőt, nem is nevezhetünk semmit hibának addig, amíg nincs viszonyítási alapunk. egy dolog akkor lehet hibás, ha ismerjük a tökéletes párját. a hibát, mint minden egyebet az életben, csak valamihez viszonyítva tudjuk behatárolni, illetve éppen ezért, pontos határokat nem is tudunk húzni köré, mert ezek szubjektív,tűrő- és befogadóképességtől függő egyéni határok lehetnek csak. hiszen ki mondja meg, hogy az ütődött alma hibás az ütődés nélkülihez képest? egyedül talán Platon ideái lehetnek tökéletesek, ha léteznek valahol... valami ellaposodik, valami pedig kiforr, ez adhat támpontot a hibakeresésben az életünkre vetítve.

 

Posted by moo in


"Amikor Németországban a nácik a kommunistákért jöttek, én nem álltam ki értük, mert nem voltam kommunista. Utána a zsidókért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert nem voltam zsidó. Utána a szakszervezeti tagokért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert nem voltam szakszervezeti tag. Aztán a katolikusokért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert protestáns voltam. Aztán értem jöttek, és addigra már senki sem maradt, aki kiálljon mellettem." /Eve Bunting: A Rettentő Valamik/


a második világháború idején Európában sokan elfordították a fejüket, mialatt rettenetes dolgok történtek. úgy tettek, mintha nem tudtak volna arról, hogy szomszédjaikat elhurcolták és koncentrációs táborba zárták. úgy tettek, mintha nem hallották volna meg a segítségért kiáltók hangját. a nácik milliókat öltek meg a Holokauszt során, zsidókat és másokat. megtörténhetett-e volna mindez akkor, ha a legelső gonosztett láttán mindenki összefog? nem mindig könnyű kiállni az igazság mellett. Különösen akkor nem, ha az ellenség nagyobb és erősebb nálunk. könnyebb elfordítani a fejünket, de ha így teszünk, rettenetes dolgok történhetnek...