micsoda furi bújócska ez! ember vagy attól, hogy gondolkodsz, viszont nem lennél az a többi ember nélkül, akik vannak, mert gondolkodnak? azt mondják, a személyiségünk nem fejlődne ki, ha el lennénk szigetelve. akkor hol kezdődik az ember, ha tükrök nélkül nem is létezünk? szellemlét! tecchalott lélek. ijesztő. típusokat kellene keresnem, hogy eligazodjam, mint a vak kopogása a lépcsőfokokon: megtudnám, hogy van lépcső és hány fokú, de letelepedve tudnám csak hogy mennyire hűvös és érdes...
bioaktív nukleinsavak,élettelen élettolvajok, ezen kívül minden jónak elrontói. tipikusan minekvan cuccok. ha már Malacka perifériára kerül, merre tart a világ???
hallgatjuk, nézzük a meséket egy éves korunktól kezdve, ki-ki megtalálja magának a kedvencét, amivel azonosulni tud. vannak hősös mesék, kalandos mesék, erkölcsi-nevelő mesék, tanulságos népmesék és persze vannak a királylányos mesék. ezek népmesei vonala, mint például a Só nagyon is szerethető, de a kislányok között messze nem arat akkora sikert, mint mondjuk a Hamupipőke, a Csipkerózsika vagy éppen a Hófehérke. elgondolkodhatunk picit azon is, milyen szerepmodelleket tanítanak ezek a mesék a lányoknak, ha egyáltalán tanítanak. vajon ekkor rontunk el mindent? mint ahogy érdekes Dina Goldstein fotográfus kérdésfelvetése és munkája is ezen mesehősnőket illetően így, a XXI. században. vajon miként festenének, hogyan viselkednének a könyvek lapjain megelevenedett figurák a mai világban? képein láthatunk gyors kajától elhízott Piroskát, gyermeknevelésben megroggyant Hófehérkét, bárban összeomló Hamupipőkét, Csipkerózsikát idősek otthonában és plasztikai sebész pengéje alatt fekvő szépséget is.
http://www.jpgmag.com/stories/11918
http://www.dinagoldstein.com/
