mindenki belefér valamelyik nagy halmazba, amiket az ember az egyszerűsítés elvén szerkeszt. két féle ember van: ilyen, vagy teljesen más. viszont mindenki követ valamit, látjuk a jeleket, tudjuk, hogy nekünk szólnak, bennünk rejlő álmokat és lehetőségeket erősítenek fel ezek a külső tőlünk független apróságok, pedig mindig ott vannak, kísérnek, csak bizonyos érzelmi töltettől különösebbnek, nekünk szólónak látszanak. imádjuk őket elemezni, igazolni velük a sikert, kudarcot. ne felejtsük el azonban, hogy belőlünk erednek, kivetítjük, mint külső kapaszkodót, hiszen a hajunknál fogva nem húzhatjuk ki magunkat a pácból. a lényeg mégis az, ha irányítunk, vagy minket irányítanak, mindig mosolyogva tegyük!
This entry was posted
on 2009. május 15.
at péntek, május 15, 2009
and is filed under
filozófikus
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.
