Posted by moo in


"Amikor Németországban a nácik a kommunistákért jöttek, én nem álltam ki értük, mert nem voltam kommunista. Utána a zsidókért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert nem voltam zsidó. Utána a szakszervezeti tagokért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert nem voltam szakszervezeti tag. Aztán a katolikusokért jöttek, és én nem álltam ki értük, mert protestáns voltam. Aztán értem jöttek, és addigra már senki sem maradt, aki kiálljon mellettem." /Eve Bunting: A Rettentő Valamik/


a második világháború idején Európában sokan elfordították a fejüket, mialatt rettenetes dolgok történtek. úgy tettek, mintha nem tudtak volna arról, hogy szomszédjaikat elhurcolták és koncentrációs táborba zárták. úgy tettek, mintha nem hallották volna meg a segítségért kiáltók hangját. a nácik milliókat öltek meg a Holokauszt során, zsidókat és másokat. megtörténhetett-e volna mindez akkor, ha a legelső gonosztett láttán mindenki összefog? nem mindig könnyű kiállni az igazság mellett. Különösen akkor nem, ha az ellenség nagyobb és erősebb nálunk. könnyebb elfordítani a fejünket, de ha így teszünk, rettenetes dolgok történhetnek...
 

This entry was posted on 2009. június 1. at hétfő, június 01, 2009 and is filed under . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

0 megjegyzés

Megjegyzés küldése

<< Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés >>