a hiba fogalma sok mindent magába foglal. a véletleneket, a váratlanul nem úgy alakuló dolgokat is elnevezhetjük valamiféle hibáknak, hiszen azok eltérnek attól, amit vártunk. ha átfogóbban vizsgálódunk a témakörben, találkozhatunk nagy gondolkodók közvetetten ide tartozó elméletével, így például Freud „elszólásaival”, amik a tudatalattiból törnek felszínre. ezen a vonalon a „hiba”, mint a rajtunk kívül álló, mégis minket körülölelő, sorsszerű őskultúra türemkedik fel, ahogyan Jung fogalmazott, az archetípusok formájában. a hibák végtelenül sokszínűek lehetnek, sőt, nem is nevezhetünk semmit hibának addig, amíg nincs viszonyítási alapunk. egy dolog akkor lehet hibás, ha ismerjük a tökéletes párját. a hibát, mint minden egyebet az életben, csak valamihez viszonyítva tudjuk behatárolni, illetve éppen ezért, pontos határokat nem is tudunk húzni köré, mert ezek szubjektív,tűrő- és befogadóképességtől függő egyéni határok lehetnek csak. hiszen ki mondja meg, hogy az ütődött alma hibás az ütődés nélkülihez képest? egyedül talán Platon ideái lehetnek tökéletesek, ha léteznek valahol... valami ellaposodik, valami pedig kiforr, ez adhat támpontot a hibakeresésben az életünkre vetítve.